A leggyakrabban alkalmazott festészeti technika az általa használt olajban oldódó festékanyagról elnevezett olajfestészet. A művészeti célú felhasználást megelőzően a kültéri feliratok, címerek, ábrák készítésére használták. Ennek oka elsősorban az így készített festék vízállóságában keresendő. A XII. századtól jelenik meg a művészi festészetben, majd a reneszánszban vált egyeduralkodóvá. Ennek is köszönhető, hogy laikusokban sokszor összekötődik a technika valamelyik klasszikus stílussal, noha kortárs festmények is készülnek olajfestékkel.

Az olajfestmény egyedi jellegzetességekkel is rendelkezik, amik megkülönböztetik más technikákkal készült képektől. A festmény alapja lehet fa, vászon vagy rézlemez is. Erre kerül a festék, aminek oldóanyaga – valamilyen növényi olaj – a levegővel kölcsönhatásba lépve megszilárdul. A kész képet jellemzően lakkozzák.

Az olajfestészet teszi legkönnyebben érzékeltethetővé a természetes fényeket és a nagyobb távolságokat. A technika tette lehetővé azt, hogy valóság hű és a lényeget megragadó tájképek készülhessenek. Az olajfestékkel való festés könnyed, sok szabadságot ad a művésznek a kifejezésmódja tökéletesítésére. A festék lassan szárad és jól fed, ezért a kép hosszan alakítható, javítható, felülfesthető. A színek keverése akár az alapon is megoldható a festmény alkotása közben.

Minden művész technikája eltérő, de az olajfesték lehetővé teszi az aláfestést. Ez annyit tesz, hogy előbb nagyjából, a részletekre hangsúlyt nem fektetve viszik fel a festéket az alapra, majd az elnagyolt foltokat alakítják tökéletesre. Ez a technika realisztikus és absztrakt kifejezésmód esetén is alkalmazható.

A festék anyaga is sok szabadságot és kísérletezési lehetőséget biztosít. A kötőanyag és a színanyag aránya változhat, ha előbbiből jelentős mennyiségű marad a száradást követően a képen, akkor lazúrfestékről beszélünk. A lazúr a festék struktúráját módosítja, de áttetsző, így a színek láthatóvá vállnak a jellegzetes réteg alatt. Absztrakt ábrázolásoknál gyakori a különböző technikák vegyített, együttes alkalmazása és ezáltal egyedi hangulatvilág létrehozása.

Ebben a kontextusban, a csatolt „Napfény Szonáta ” című festmény, amely a „Côte d’Azur” sorozat része, tökéletesen megtestesíti az olajfestmények egyedi jellegzetességeit és a kortárs művészet innovatív szellemét. Manajló András művében az olajfestészet hagyományos technikái és modern megközelítései összefonódnak, létrehozva egy olyan művet, amely nem csak a szem számára nyújt gyönyörűséget, de mélyebb érzelmeket és gondolatokat is ébreszt. Ez, és a többi festmény a Manajló „Côte d’Azur” sorozatából, művészeti gyűjtemények számára nem csak vizuális értéket képvisel, hanem a befektetés és művészeti innováció szimbólumaként is szolgálhat, gazdagítva a művészet iránti értői látásmódunkat.

Manajló András „Napfény Szonáta” / Côte d’Azur festmény sorozat
100 x 150 cm, vegyes technika / alumínium panel, háttérvilágítás

„A ‘Napfény Szonáta’ című absztrakt festményemben igyekeztem megörökíteni, ahogy a napfény táncol a Côte d’Azur-on – azokat a múló pillanatokat, amikor az arany melegség dallamokat csendít meg a szívünkben, felidézve a végtelen nyarak emlékeit és a természet ragyogó ölelését.” – Manajló András festőművész

Az olajfestmények különleges technikájukkal és egyedi jellemzőikkel nem csupán a klasszikus művészet egyik meghatározó elemei, hanem a kortárs alkotásokban is fontos szerepet töltenek be. Ezek a festmények, a hagyományos és modern technikák ötvözésével, lehetőséget kínálnak a művészeknek a fények, színek és textúrák gazdag palettájának kihasználására. A gyűjtők és művészetkedvelők számára az olajfestmények befektetést jelentenek, hiszen ezek a művek nem csak esztétikai élményt nyújtanak, hanem idővel növekvő művészeti és anyagi értéket is képviselhetnek. Az olajfestmények így a művészet szerelmeseinek és a műgyűjtőknek egyaránt izgalmas lehetőségeket nyújtanak az újító és klasszikus alkotások világában.